12 éve ezen a napon dobta el az életét Bendegúz, az Indul a bakterház főszereplője – Most derült ki, mi állhatott a tragédia hátterében
2013. július 13-án a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb gyermekszereplője, Olvasztó Imre – a legendás „Bendegúz” – örökre elhallgatott. Ma, 12 évvel a tragédia után, új fény derült arra, miért dönthetett úgy, hogy eldobja magától az életet.

A fiú, aki a fél országot megnevettette – miközben ő maga csendben szenvedett
A nevét szinte mindenki ismeri, még ha az arcához csak egyetlen, örökre bevésődött szerep is társul: Regős Bendegúz, a nyelvész zseni, aki pimaszul, de szerethetően vágta vissza a bakternek, és akinek minden mondata aranyköpés lett.

Olvasztó Imre Gödöllőn született, 1966. november 29-én. Csecsemőkorától intézetben, majd egy idős nevelőnél nőtt fel Szentlőrinckátán. A színészi pályafutása gyerekként indult, de egy ponton tudatosan hátat fordított ennek a világnak. A hirtelen jött hírnév nem hozott tartós boldogságot.

„Indul a bakterház” – Egy ikonikus szerep, amit sosem tudott levetkőzni
A Mihályfy Sándor által rendezett, 1979-ben forgatott filmben több mint háromezer jelentkező közül választották ki Bendegúz szerepére. A szemtelen, eszes és végtelenül emberi karaktert minden magyar család megszerette. A film csendben, késleltetve került a mozikba, mégis kultikus alkotássá vált – döntően Olvasztó Imre természetes és zseniális alakítása miatt.
Azonban a reflektorfény hamar kihunyt: bár még kapott néhány szerepet (pl. A béke hetedik napja, Kémeri), a színészetet végül elhagyta, és a nyomdaiparban helyezkedett el: grafikusként, film- és szitanyomóként dolgozott. Veresegyházon élt visszavonultan, kereste az egyszerű, nyugodt életet.

Egy magányos reggel az erdőben – és a csendes búcsú
2013. július 13-án egy Fót és Csomád közötti erdős részen találták meg felakasztott holttestét. A rendőrség vizsgálta az esetet, és bár hivatalosan nem találtak idegenkezűségre utaló nyomokat, sokakban maradt megválaszolatlan kérdés: miért döntött így egy olyan ember, aki gyerekként millióknak okozott örömet?
A Megyeri temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetése csendes volt, kevés híradás szólt róla, alig néhány sor emlékezett meg róla a sajtóban.

Most, 12 év után került elő egy fájdalmas igazság...
Egykori ismerősei szerint Imre sosem tudta feldolgozni a gyökértelenséget. Szüleit nem ismerte, gyerekkora töredezett, szeretethiányos volt. Bár az ország imádta, ő sosem érezte magát igazán otthon sehol. A színészi múltját sokáig nem emlegette, mintha szégyellte volna, vagy fájt volna rágondolni.

Egy neve elhallgatását kérő egykori munkatársa így nyilatkozott nemrég:
„Volt benne egy mély szomorúság. Mintha még mindig Bendegúz lett volna – az a fiú, akit mindenki szeretett, de aki a való életben sosem kapta meg igazán ezt a szeretetet.”

Az öröksége viszont velünk marad – örökre
Olvasztó Imre sorsa szívszorító, de életműve örök. A „Bendegúz” örökre az lesz, aki nevettetett, meghökkentett, és gyermekien őszinte mondataival generációk szívébe égett:
„Nem vagyok én bakter, csak annak látszom!”„Megjöttem a megyébűűl!”

Ma már tudjuk: a valódi Bendegúz is csak szeretetre vágyott. Most, 12 évvel a halála után, nem marad más, csak a csend – és a hála.
Nyugodj békében, Olvasztó Imre. A nevetés, amit adtál, örök. A fájdalom, amit hordoztál, most talán elengedett.
„Indul a bakterház” – már nélküled, de miattad örökre velünk marad.