Ha a régi idők emlékei alapján végig gondolom az eltelt idő alatti eseményeket, változásokat nagyon elszomorító! A sok kis boltok, legyen falun vagy városba a környezetében lakó embereket összehozta ismeretség szempontjábó. A kis trafikok útba estek a munkába menő embereknek ... egy köszönés fejbiccentés ki, hogy üdvözölte a másik embertársát.

A közbiztonság olyan volt, hogy nem kellett a gyermekeket félteni óvni minden percben, tudtak az utcán a társaikkal ismerősök gyerekeivel bandázni, pl. beszélgetni, játszani, biciglizni focizni akár eső után sárgolyózni stb.
Falukban szinte mindenki mindenkivel kapcsolatba került valamilyen szinten. Ha valaki bajbakerült vagy rosszul lett az utcán, rögtön ott termet legalább 3-4 segítő embertárs. Hiába szeretnénk, hogy az emberek figyeljenek egymásra, a gyerekek szabadabbak legyenek és ne a telefonon tableten lógjanak. Sajnos nagyon megváltozott a világ, eltüntek azok a lehetőségek amelyek régen voltak. TISZTELET A KIVÉTELNEK egyre több mogorva, rohanó, önző és érzéketlen emberek vannak körülöttünk. Tovább már nem is gondolom/ írom ......

A 70-es, 80-as években: “Fára másztunk, zsíros kenyeret ettünk, nem volt mobilunk, de boldogak voltunk.”