Egy sötét csík, megvastagodott körömlemez vagy finom mélyedés olykor gyulladásos, autoimmun, esetenként daganatos folyamatra is felhívhatja a figyelmet – bár gyakran ártalmatlan ok áll a háttérben, például vitaminhiány, vegyszeres irritáció, egyszeri sérülés, vagy egyéb jóindulatú/életmódbeli tényező.

Mikor érdemes a körömtüneteket komolyan venni?
Az egészséges köröm sima, színe és vastagsága többnyire egységes. Érdemes felfigyelni rá, ha ebben hirtelen változást észlelünk – például megvastagodik, besárgul, apró mélyedések vagy hosszanti barázdák jelennek meg rajta. Ha a változás hosszabb ideig fennáll, mindenképp érdemes bőrgyógyászhoz fordulni, aki el tudja dönteni, mennyire indokolt a kivizsgálás.

Gyanús tünetek és lehetséges jelentésük:
-„Dobverőujj” (clubbing): a körömágy kiszélesedik, az ujj vége lekerekedik – gyakran tüdő- vagy szívproblémákhoz társul.
-Beau-vonalak: vízszintes bemélyedések, amelyek akkor jelennek meg, ha a körömnövekedés átmenetileg leáll (pl. lázas betegség, kemoterápia után).
-Sárgás-vastag köröm („yellow nail syndrome”): a köröm lassan nő, vastag, sárgás – okozhatja nyirok- vagy légzőszervi probléma is. Mivel ez ritka kórkép, tehát a helyzet nem automatikusan súlyos.
-Hosszanti csík (melanonychia): különösen, ha újonnan jelenik meg, és terjed, lehet köröm-melanóma jele – fontos orvosi szakvéleményt kérni.

Daganatos betegségekhez társuló körömelváltozások
Bár ritka, bizonyos körömtünetek belső szervi daganatokhoz is kapcsolódhatnak. Ilyen lehet a dobverőujj tüdődaganat esetén, a Muehrcke-vonalak máj- vagy vesedaganatban, illetve a szokatlan, sötét hosszanti csík (melanonychia), amely akár köröm-melanómára is utalhat. Ezek a jelek önmagukban nem diagnózisok, de ha több körmön, tartósan megjelennek, vagy más panasz is társul hozzájuk, orvosi vizsgálat indokolt.
Egy nemzetközi vizsgálat szerint azoknál a betegeknél, akiknél belső szervi betegség igazolódott, a körömeltérések (például hosszanti barázdák) 25–40 százalékban jelentek meg.

Hazai vonatkozás és előfordulási gyakoriság
Magyar becslések szerint a felnőtt lakosság mintegy 8–12 százalékát érintik tartós körömelváltozások, döntően gombás vagy gyulladásos eredettel. A pszoriázisos betegek körében az érintettség aránya elérheti az 50 százalékot, míg az autoimmun kórképekben (pl. lupus, rheumatoid arthritis) szenvedők között szintén gyakori a köröm-megvastagodás, behúzódás vagy színváltozás. Ezek az adatok is jelzik, hogy a körömváltozások legnagyobb része nem daganatos, hanem gyulladásos vagy fertőzéses háttérhez köthető.
A köröm-elváltozások gyakoriak, de a legtöbb esetben nem áll súlyos betegség a háttérben. A hosszanti barázdák például már a 35. életév után is megjelenhetnek, pusztán az öregedés velejárójaként.

Kézköröm vagy lábköröm?
A legtöbb vizsgálat a kézkörmöket elemzi, mert felső végtagunkon gyakrabban láthatók elváltozások. A lábkörmök is lehetnek árulkodók, de ezen a területen sokkal gyakrabban áll helyi ok a háttérben, például gombás fertőzés, kényelmetlen cipő vagy mechanikai trauma.

Mit tehetünk, ha észleljük az eltérést?
-Ne hagyjuk figyelmen kívül a tartós változásokat – új sötét csík, körömágy duzzanat, sárgulás vagy deformitás esetén forduljunk orvoshoz.
-Keressük fel bőrgyógyász vagy belgyógyász szakorvost, aki eldönti, szükséges-e további kivizsgálás.
-Figyeljünk az alapvető kéz- és körömápolásra: kerüljük az agresszív manikűrt, a vegyszereket, és hidratáljuk a köröm környékét.
-Tudatosítsuk, hogy a körmök rendszeres megfigyelése nem hiúsági kérdés, hanem az egészségmegőrzés része.