Az elvesztés megélése gyakran nagyon nehéz, különösen akkor, ha nem volt lehetőség elbúcsúzni vagy valami fontosat mondani.
Ilyen pillanatokban az ember felteszi magának a kérdést: vajon a halott hallja őt, lehet-e vele beszélni? A mi fizikai világunkban úgy tartják, hogy ez lehetetlen, annak ellenére, hogy azok, akik átélték a klinikai halált, egyhangúlag állítják, hogy mindent hallottak, amit akkor mondtak. A tudósok azonban úgy vélik, hogy az ilyen állapot nem a végleges halál, így az érzékek működése ilyen helyzetben tompul, de nem áll le teljesen.

Az ezoterikusok erre a kérdésre igennel válaszolnak. Úgy tartják, hogy a világ és a túlvilág közötti kapcsolat folyamatosan fennáll, csak kizárólag azok számára elérhető, akiknek extraszensz képességeik vannak. Az ezotéria szempontjából az ember lelke egy másik világba lépve számos új lehetőséget kap, amelyekkel életében nem rendelkezett.
De ugyanakkor, amíg emlékezünk az elhunytra, érzelmi kötelékekkel marad összekapcsolva szeretteivel. Ezek a kötelékek olyan csatornák, amelyek lehetővé teszik az energetikai kapcsolat fenntartását. A médiumok képesek kommunikálni az elhunytak lelkével, kérdéseket feltenni nekik, átadni kéréseiket az élő rokonoknak.

Léteznek különféle rituálék is, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy „kapcsolatba lépjenek” elhunyt szeretteikkel, hogy segítséget kérjenek tőlük.
Ami a vallás hozzáállását illeti ehhez a kérdéshez, a kereszténységben úgy tartják, hogy a békében elaludt lelkek már nem lépnek kapcsolatba.
Átmennek az Úr birodalmába, és teljesen más dolgokkal foglalkoznak. Azonban létezik egy időszak – a halál pillanatától számított 40 napig –, amikor a lélek már egy másik világban van, de még nem hagyta el a Földet. Ekkor képes nemcsak hallani, hanem látni is szeretteit, sőt „kommunikálni” velük bizonyos jeleken keresztül.

Ebben az időszakban a lehető leggyakrabban kell emlékezni az elhunytra, mivel így könnyebben felkészülhet a végső átmenetre egy másik világba.
A katolicizmusban léteznek a halottak emléknapjai, amikor azt mondják, hogy az elhunyt rokonok „várják” az élőket saját sírjaiknál. Ezért fontos ilyen napokon meglátogatni a temetőket, rendbe tenni a sírokat, és közben „beszélgetni” az elhunytakkal.
Úgy tartják, hogy csak így képesek meghallani minket. Hogy melyik nézőpontot kell követni ebben a kérdésben, az kizárólag az ember választása, mivel egyértelmű válasz erre a kérdésre nincs.