Minden anya vágya az, hogy a gyermeke szeretetben és biztonságban nőhessen fel, ám az élet a családi fészken kívül sok veszélyt rejteget és a puszta szülői jóakarat nem fogja mindegyiktől megóvni a csemetét. Ezt ez az anyuka is megtapasztalta.
Alíz Martin a bölcsődéből vitte haza 15 hónapos kislányát és éppen a ruháit akarta lecserélni, amikor észrevette, hogy a gyermek teste tele van véraláfutással. Rózi akkor kezdte a bölcsit.

Alíz szava elakadt, rettenetesen dühös volt és sírva fakadt. A sokk után rájött, hogy harapásnyomok borítják a kislány bőrét. Hiába volt olyan jó hírneve a bölcsődének, mégis megtörtént egy ilyen eset, ezért úgy gondolta, hogy a többi szülőt is értesítenie kell arról, mennyire figyelmetlenek az intézmény gondozói.
“Biztos vagyok benne, hogy egy gyermek, akit többször is megharapnak, sír és dühös lesz.” – jegyezte meg Alíz.
Ezért sem fért a fejébe, hogy a gondozók miért nem szóltak neki a történtekről. Panaszt tett a rendőrségen és képeket is megosztott a lányáról. A rendőrök később megállapították, hogy valóban harapásnyomokról van szó, ám az anya felháborodása ellenére nem alkalmaztak semmilyen büntetést.

“Elképzelésem sincs, hogy hány percre hagyták egyedül őket, hogy senki nem avatkozott be. Talán a kiáltást is figyelmen kívül hagyták… sok időbe telik ennyi harapást ejteni.” – mondta Alíz.
A bölcsőde nem nyilatkozott az esetről, mondván az édesanyának nincsen elegendő bizonyítéka.
Az 1-3 éves korú gyermekek esetében a harapdálás nagyon gyakori jelenség és bár a szülők aggódnak miatta, normálisnak tekinthető. A gyermek ezáltal lehet, hogy a világot próbálja felfedezni, fogfájást akar enyhíteni vele vagy érzelmeket fejez ki általa minden rossz szándék nélkül.
Nagyon fontos, hogy a szülő megtudja, mi az oka a harapdálásnak és megbeszélje a gyermekkel, hogy hogyan lehet más módon érzelmeket kifejezni.