Amerikai tudósok komolyan kezdtek beszélni az emberi lélek halhatatlanságáról.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a test fizikai halála nem jelenti a létezés végét, és a lélek halál utáni életére tudományos bizonyítékot a kvantumfizika alapjai révén sikerült megszerezni. A tudósok feltételezik, hogy a test halála után a lélek kvantumszintre lép át, ami az ember halhatatlanságára utalhat.

A kutatók az emberi tudatot „információs lényként” mutatták be a kvantumdimenzióban. A lélek sajátos tárolói speciális, fehérjealapú mikrotubulusok, amelyek az ember halála után terjednek szét az univerzumban. Ennek megfelelően a lélek létezhet az emberi testen kívül.

A szakértők felhívták a figyelmet arra a tényre, hogy klinikai agyhalál után elvesznek azok a kvantuminformációk, amelyeket feltételesen léleknek lehet tekinteni.

Az újraélesztési tevékenységek eredményeként az ideiglenesen elveszett információ visszaállítható, „visszatérhet”. Vagyis a tudat kvantumszinten való létezése azt jelzi, hogy az emberek „halhatatlanok” – erre a következtetésre jutottak a fizikusok.

Ez a radikális hipotézis számos lehetőséget nyit meg a kvantumfizika és a tudat további kutatásai számára.

Ha a tudat valóban létezhet a fizikai testtől függetlenül, az radikálisan megváltoztathatja az életről, a halálról és arról alkotott felfogásunkat, hogy mit jelent embernek lenni. Felmerülnek kérdések a tudat természetéről, arról, hogyan kapcsolódik pontosan a fizikai világhoz, és mit jelent ez a valóságunk érzékelése szempontjából.