Az elmúlt évtized egyik legmeghatározóbb adózási formája volt Magyarországon a KATA, vagyis a kisadózók tételes adója, amely egyszerűségével és kedvező feltételeivel alapjaiban változtatta meg több százezer vállalkozó életét. Fodrászok, szabadúszók, informatikusok, tanárok, szerelők és kreatív szakemberek tömege építette erre a működését, így gyakorlatilag egy teljes vállalkozói réteg számára vált meghatározóvá ez az adózási forma.

A rendszer népszerűsége csúcspontján körülbelül 450 ezer vállalkozó választotta a KATA-t. Aztán 2021-ben, majd különösen 2022-ben olyan jelentős változások történtek, amelyek alapjaiban alakították át a korábbi modellt. Azóta folyamatos vita tárgya, hogy visszahozható-e a rendszer, és ha igen, milyen formában lenne fenntartható.

A KATA népszerűsége elsősorban annak kiszámíthatóságából fakadt. A vállalkozók pontosan tudták, mekkora havi terhet kell fizetniük, és cserébe minimális adminisztrációval működhettek. A rendszer lényege egy fix havi adó volt: a főállású vállalkozók havi 50 ezer forintot, vagy választhatóan 75 ezer forintot fizethettek, míg a mellékállásúak esetében ez az összeg 25 ezer forint volt. Emellett évente kamarai hozzájárulást és helyi iparűzési adót kellett fizetni, de ezek összege magasabb bevétel mellett is viszonylag kedvező maradt.

A rendszer egyik legnagyobb előnye az volt, hogy nem kellett külön számolgatni a személyi jövedelemadót, a társadalombiztosítási járulékot vagy a szociális hozzájárulási adót. A működés egyszerű, gyors és átlátható maradt, ráadásul az alanyi áfamentességi határ alatt még az áfával sem kellett külön foglalkozni.
Természetesen a KATA sem működött korlátok nélkül. A kedvezményes adózás meghatározott bevételi plafonig volt elérhető. A kezdeti 6 millió forintos éves határt később 12 millió forintra emelték, majd végül 18 millió forintig nőtt a keret. Aki ezt túllépte, annak a többletrész után már 40 százalékos különadót kellett fizetnie.

A rendszer különösen azok számára bizonyult ideálisnak, akik stabil, de nem kiemelkedően magas bevétellel dolgoztak, és fontos volt számukra az egyszerű adminisztráció és a kiszámítható működés. A KATA ugyanakkor idővel komoly kritikákat is kapott. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy sok esetben nem valódi vállalkozói tevékenységet fedett. Számos cég úgy csökkentette a költségeit, hogy alkalmazottak helyett „katás vállalkozókkal” dolgoztatott. Ez mindkét félnek előnyös volt: a dolgozó több pénzt vihetett haza, a cég pedig jelentős bérköltséget takarított meg. A rendszer azonban így torzította a munkaerőpiacot és jelentős bevételkiesést okozott az állam számára.

Az első komolyabb szigorítás 2021-ben érkezett. Ekkor vezették be azt a szabályt, hogy ha egy katás vállalkozó ugyanattól a cégtől évente 3 millió forintnál nagyobb összeget kapott, akkor az e feletti rész után 40 százalékos különadót kellett fizetni. Ez már egyértelmű jelzés volt arra, hogy a döntéshozók vissza akarják szorítani a bújtatott foglalkoztatást.
A valódi fordulópont azonban 2022-ben jött el, amikor a szabályozás radikálisan átalakult. Ettől kezdve már csak főállású egyéni vállalkozók maradhattak a rendszerben, és ők is kizárólag magánszemélyeknek számlázhattak. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy azok a vállalkozók, akik cégeknek dolgoztak — például informatikai szabadúszók, marketingesek vagy tanácsadók — egyik napról a másikra kiestek a KATA-ból.

Hiába emelték közben a bevételi határt 18 millió forintra, ez már nem tudta ellensúlyozni a szigorítások hatását. Több százezer vállalkozó kényszerült új adózási forma keresésére. A legtöbben végül az átalányadózás felé fordultak, ez azonban jóval bonyolultabb rendszernek bizonyult. Itt már személyi jövedelemadót, társadalombiztosítási járulékot és szociális hozzájárulási adót is fizetni kell, miközben az adminisztráció is összetettebb lett. Egyes számítások szerint például havi másfél millió forintos bevételnél katásként akár 20 százalékkal több pénz maradhatott a vállalkozóknál, mint átalányadózóként. Ez jól mutatja, miért ragaszkodtak olyan sokan a korábbi rendszerhez.

A KATA-nak ugyanakkor voltak kevésbé látványos, hosszabb távon komoly problémát jelentő árnyoldalai is. Az egyik legfontosabb ilyen kérdés a nyugdíj volt. Az alacsony fix befizetések miatt ugyanis a nyugdíjalap is alacsony maradt, és a szolgálati idő számítása sem volt kedvező. Egyes becslések szerint sok katás vállalkozó mindössze 50–60 ezer forintos nyugdíjra számíthatott volna idősebb korában. A hitelfelvételnél is jelentkeztek problémák. A bankok általában nem a teljes bevételt tekintették jövedelemnek, hanem annak csak bizonyos részét vették figyelembe, majd további levonásokat alkalmaztak. Emiatt hiába maradt több pénz a vállalkozóknál, hitelt felvenni sokszor jóval nehezebb volt számukra.

Ma már a legfontosabb kérdés nem az, hogy volt-e létjogosultsága a KATA-nak, hanem az, hogy milyen formában térhetne vissza egy hasonló rendszer. A szakértők szerint a 2021 előtti modell teljes visszaállítása nem valószínű, mert újra megjelenne a bújtatott foglalkoztatás, nőne a költségvetési kockázat, és a nyugdíjrendszer problémái is tovább mélyülnének.

Ugyanakkor egy modernizált, szigorúbb, de továbbra is egyszerű adózási forma sokak szerint reális lehetőség. Egy ilyen rendszer valószínűleg megőrizné az egyszerű adminisztráció előnyeit, miközben hatékonyabban szűrné ki a visszaéléseket és nagyobb hangsúlyt helyezne a hosszú távú biztonságra, például a nyugdíj kérdésére.
A KATA története jól mutatja, hogy egy adózási rendszer nem csupán pénzügyi kérdés. Hatással van a munkaerőpiac működésére, a vállalkozói kedvre és hosszú távon a társadalmi biztonságra is. Éppen ezért egy esetleges új rendszer kialakítása nem egyszerű döntés, hanem egyensúlykeresés a vállalkozók támogatása, a gazdaság stabilitása és az állami bevételek fenntarthatósága között.