Az utóbbi években a 2-es típusú cukorbetegség valódi népbetegséggé vált, pedig a legtöbb esetben hosszú, csendes előszakasz előzi meg. A probléma nem egyik napról a másikra alakul ki: gyakran évekig fennáll inzulinrezisztencia vagy prediabétesz, mielőtt kimondanák a diabétesz diagnózisát. A jó hír az, hogy ezek az állapotok időben felismerve még visszafordíthatók.

Az éhomi (koplalás utáni) vércukorszint normálisan 3,9–5,6 mmol/l között mozog. 5,6–6,9 mmol/l között már prediabéteszről beszélhetünk, 7,0 mmol/l felett pedig cukorbetegségről. A terheléses vércukorvizsgálat (OGTT) szintén sokat elárul, ahogyan a HbA1c-érték is, amely a három hónapos átlagos vércukorszintet mutatja: 5,7–6,4% között emelkedett kockázatot, 6,5% felett diabéteszt jelez.

Az inzulinrezisztencia az első figyelmeztető lépcső. Ilyenkor a sejtek kevésbé reagálnak az inzulinra, ezért a hasnyálmirigy egyre többet termel belőle, hogy a vércukorszintet normál tartományban tartsa. Ez sokáig tünetmentes lehet, de gyakran jelentkezik hasi típusú hízás, fáradtság, koncentrációs nehézség, falásroham, ingerlékenység vagy nőknél cikluszavar. Ha a folyamatot nem állítják meg, a hasnyálmirigy idővel kimerül, és a vércukorszint tartósan megemelkedik.

A prediabétesz már komolyabb jelzés: a vércukorszint tartósan magasabb a normálnál, de még nem éri el a cukorbetegség határát. Ilyenkor fokozott szomjúság, gyakoribb vizelés, állandó fáradtság is jelentkezhet, de sokszor semmilyen látványos panasz nincs – ezért különösen fontos a laborvizsgálat.

A háttérben gyakran több tényező áll együtt: genetikai hajlam, mozgáshiány, finomított szénhidrátokban gazdag étrend, tartós stressz, alváshiány, magas vérnyomás vagy emelkedett vérzsírszint. A hasi zsír különösen nagy kockázati tényező, mert hormonálisan aktív, és fokozza az inzulinrezisztenciát.

A legfontosabb eszköz az életmódváltás. Már 5–10%-os testsúlycsökkenés is jelentősen javíthatja az inzulinérzékenységet. A rendszeres, heti legalább 150 perc közepes intenzitású mozgás (gyors séta, kerékpározás, úszás), a rostban gazdag, alacsonyabb glikémiás indexű étrend, a stressz csökkentése és a megfelelő alvás mind bizonyítottan csökkentik a kockázatot. Szükség esetén gyógyszeres kezelés – például metformin – is szóba jöhet, de ez csak kiegészíti, nem helyettesíti az életmódbeli változtatásokat.

A legfontosabb, hogy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása egy folyamat, nem hirtelen esemény. Az inzulinrezisztencia és a prediabétesz már korai jelzőfények. Ha ezekre időben reagálunk, sok esetben megelőzhető a tartós, krónikus állapot kialakulása, és hosszú távon megőrizhető az anyagcsere egyensúlya.