A tudósok másfél év után először örökítették meg kamerával egy holttest bomlását. Amit láttak, az a lelkes szemnek sokkoló lehetett: a holttest mindvégig mozgott.
A szokásos emberi reakció egy holttestre a heves undor. Ahogy Pascal Boyer kognitív antropológus írja a Vallás magyarázata című könyvében, minden ismert kultúrára jellemzőek a holttestek szennyező, beszennyező hatásáról alkotott elképzelések. A lehető leggyorsabban meg akarunk szabadulni ettől a borzalmas tárgytól, földbe, tűzbe vagy tengerbe dobva. Talán ezzel magyarázható, hogy egy holttest 17 hónapig tartó bomlási folyamatát csak a 21. században dokumentálták először részletesen.
A kutatás az Ausztrál Taphonomiai Kísérleti Kutatóközpontban zajlott. Nevének első betűi a sokatmondó AFTER rövidítés.

A déli féltekén ez az egyetlen olyan kutatási létesítmény, amely in vivo tanulmányozza az emberi bomlást. A tudósok egy automata kamerát állítottak fel, amely napközben félóránként rögzíti ezt a szomorú látványt. Mint a Science Alert részletezi, a filmezés 17 hónapig tartott.
A felvételeket tanulmányozó tudósok nem számítottak arra, hogy a holttest ennyire mozgékony lesz. Pontosabban, nem állt szándékukban nyomon követni az aktivitását. Céljuk az volt, hogy teszteljék az elődeik által közzétett modellt, amely a bomlási folyamatot különböző szakaszokban írta le. Menet közben azonban a holttest furcsa mozgását fedezték fel. Például a karok, amelyek eredetileg a test mentén feküdtek, végül széttárva végezték. "Úgy gondoljuk, hogy a mozgások a bomlási folyamathoz kapcsolódnak, ahogy a test [természetesen] mumifikálódik, és a szalagok kiszáradnak" - mondta. - írja Wilson az AFP cikkében.