Az időskor hagyományos határát sokáig a 65 éves életkor jelentette, azonban a szakértők szerint ez a meghatározás egyre kevésbé tükrözi a valóságot. A várható élettartam az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt, ezért a demográfusok új módszereket dolgoznak ki annak meghatározására, mikor tekinthető valaki idősnek.

A kutatók egyik ilyen megközelítése az úgynevezett prospektív életkor, amely nem egy fix számhoz köti az időskor kezdetét. Eszerint az számít idősnek, akinek statisztikailag körülbelül 15 év várható hátralévő élettartama van. Más mutatók az egészségi állapotot, a kognitív képességeket vagy az életminőséget veszik alapul. Ezek nem váltják ki a hagyományos 65 éves határt, de árnyaltabb képet adnak az idősödésről.
Egy európai felmérés szerint az emberek országonként eltérően gondolkodnak az időskorról. A European Social Survey adatai alapján a magyar válaszadók viszonylag korai életkort jelöltek meg az idősség határának, vagyis nálunk hamarabb tekintik az embereket idősnek, mint több nyugat-európai országban.

Közben a társadalom szerkezete is folyamatosan változik. Magyarországon a 20–64 évesek aránya csökken, miközben a 65 év felettiek aránya gyorsan nő. Míg 1960-ban a népesség kevesebb mint 10 százaléka tartozott ebbe a korcsoportba, ma már 20 százalék fölött van, és a század végére akár a lakosság egyharmadát is elérheti. Ezzel párhuzamosan az aktív korúak száma is csökken: 1960-ban még hat dolgozó jutott egy nyugdíjasra, ma már csak körülbelül három, és a jövőben akár kettő alá is csökkenhet.

A nyugdíjrendszer szempontjából fontos mutató az úgynevezett effektív nyugdíjkorhatár, vagyis az az életkor, amikor az emberek ténylegesen kilépnek a munkaerőpiacról. Magyarországon ez az elmúlt negyed évszázadban közel 8 évvel emelkedett, ami részben a nyugdíjkorhatár emelésének következménye.
A szakértők szerint a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága komoly kihívás. A jelenlegi számítások alapján a GDP-arányos nyugdíjkiadások a következő évtizedekben akár 3–6 százalékponttal is nőhetnek, ha a rendszer nem változik. Ez jelentős költségvetési terhet jelenthet, és más területektől – például az oktatástól vagy az egészségügytől – vonhat el forrásokat.

Több javaslat is felmerült a rendszer átalakítására. Az egyik ilyen ötlet az egyéni számlás nyugdíjrendszer, amelyben minden munkavállaló nyomon követhetné saját befizetéseit és a várható nyugdíját. Hasonló rendszer működik például Svédországban vagy Németországban, ahol a nyugdíjjogosultság könnyebben átlátható.
A kutatások szerint a magyar társadalom alapvetően elfogadja a keresetarányos nyugdíjrendszert, ugyanakkor támogatja azt is, hogy a rendszer bizonyos mértékig szociális szerepet töltsön be, vagyis a kisebb jövedelmű nyugdíjasokat jobban segítse.

A demográfiai trendek azonban egyértelműek: a társadalom öregszik, a várható élettartam nő, és egyre kevesebb aktív dolgozó tart el egyre több nyugdíjast. Emiatt a szakértők szerint a jövőben elkerülhetetlen lesz a rendszer folyamatos átalakítása – akár a nyugdíjkorhatár, akár a finanszírozás, akár az öngondoskodás erősítése terén.