A Nők 40 program hosszú évek óta az egyik legnépszerűbb nyugdíjlehetőség Magyarországon, hiszen lehetővé tette, hogy a nők életkortól függetlenül, teljes összegű öregségi nyugdíjba vonuljanak. A konstrukció lényege az volt, hogy nem járt levonással: aki teljesítette a feltételeket, ugyanakkora nyugdíjat kapott, mintha a hivatalos nyugdíjkorhatárt érte volna el. Ez különösen vonzóvá tette azok számára, akik hosszú éveken át dolgoztak vagy gyermeket neveltek.

A jogosultság alapja a 40 év úgynevezett jogosultsági idő volt. Ennek túlnyomó része keresőtevékenységgel szerzett idő kellett legyen, jellemzően legalább 32 év. Ebbe beleszámított a munkaviszony, a közalkalmazotti vagy vállalkozói jogviszony, valamint minden olyan időszak, amikor a nyugdíjjárulékot megfizették. Emellett beszámítható volt a gyermekneveléssel töltött idő – például GYES, GYED, GYET –, illetve bizonyos esetekben az ápolási díj is. Nem számított viszont jogosultsági időnek az álláskeresési járadék, a nappali tagozatos tanulmányok, illetve több külföldi munkaviszony sem.

A nyugdíj összege nem volt egységes, azt az életpálya során szerzett kereset határozta meg. A számítás alapja a valorizált átlagkereset volt, amelynek körülbelül 80 százaléka járt 40 év szolgálati idő esetén. Ez az arány évről évre emelkedett, így 45 évnél már közel 87–88 százalék is lehetett. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy egy 350 ezer forintos átlagkeresetből nagyjából 280–300 ezer forintos nyugdíj jöhetett ki, míg 500 ezer forintos átlagbérnél akár 430–440 ezer forintos ellátás is elérhető volt. A nyugdíj adómentes volt, részesült a januári emelésből, az esetleges novemberi korrekcióból, valamint a 13. havi nyugdíjból is.

Fontos szabály volt, hogy a nyugdíjkorhatár betöltéséig kereseti korlát vonatkozott azokra, akik a Nők 40 mellett dolgoztak. Ha az éves kereset meghaladta a minimálbér tizennyolcszorosát – ami 2024-ben közel 4,8 millió forint volt –, akkor a nyugdíj folyósítását ideiglenesen felfüggesztették. A korhatár elérése után azonban már korlátozás nélkül lehetett munkát vállalni.
A jogosultság megszerzése és az igénylés időzítése kulcsfontosságú volt. Aki például 2024-ben adta be a kérelmét, az 2025 februárjában már megkapta a 13. havi nyugdíjat is. Aki viszont csak 2025-ben igényelte az ellátást, annak erre egy teljes évet kellett várnia. Ez sok esetben több százezer forintos különbséget jelentett.

Nem mindenki volt azonban jogosult a Nők 40-re. Kiestek azok, akik nem érték el a 40 év jogosultsági időt, akiknél nem volt meg a szükséges mennyiségű munkával szerzett év, akik főként nem beszámítható időszakokra alapoztak, vagy akiknek a szolgálati ideje nem volt megfelelően igazolható. A kedvezmény kizárólag nőkre vonatkozott, férfiak számára nem volt elérhető.

Összességében a Nők 40 egy rendkívül kedvező, de szigorú feltételekhez kötött nyugdíjforma volt. Azok jártak vele a legjobban, akik tudatosan tervezték meg a munkával és gyermekneveléssel töltött éveiket, időben egyeztették a szolgálati idejüket, és pontosan ütemezték a nyugdíjigénylést. A rendszer sok nő számára biztosított korábbi és kiszámítható visszavonulást, ugyanakkor egyértelműen megkövetelte az előrelátást és az alapos adminisztrációt.