Vajon kell-e egy csecsemőtől engedélyt kérni pelenkázás előtt? Egy ausztrál szakértő szerint igen – és bár az ötlet sokak szerint túlzás, nem minden alap nélküli.

Az élet legegyszerűbbnek tűnő mozzanatai is képesek hatalmas hullámokat kelteni, különösen akkor, ha a gyermeknevelés kényes területeiről van szó. Így történt akkor is, amikor Deanne Carson, ausztrál szexualitás-szakértő a nyilvánosság elé állt azzal a gondolattal, hogy a szülőknek érdemes lenne beleegyezést kérniük csecsemőiktől a pelenkázás előtt.
Carson nem provokálni akart, hanem egy fontos szemléletváltásra hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a gyermekjogok és az egyenrangúság nem ott kezdődik, hogy a gyerek beszélni tud – hanem sokkal korábban.

A beleegyezés kultúrája: szokatlan, de elgondolkodtató
A szakértő az ausztrál ABC televízió műsorában magyarázta el álláspontját. Azt javasolta, hogy a szülők már kisbabakorban is kezdjenek el kommunikálni a gyermekkel a testével kapcsolatos történésekről. Például így:„Most kicserélem a pelenkádat, rendben van?”
Carson természetesen nem gondolja, hogy egy csecsemő szavakkal válaszolni fog. Szerinte azonban a szemkontaktus, a testbeszéd és az érzelmi hangolódás segíthet a szülőknek abban, hogy figyelmesebben, empatikusabban álljanak a gyermekükhöz.
A cél nem a szülők megnehezítése – hanem a tudatosság. Hogy a gyermek érezze: vele is „konszenzusban” történnek a dolgok, nem pedig felette, automatikusan.

Reakciók a közösségi médiában: értetlenség és támogatás
A gondolat természetesen heves vitákat váltott ki. Több néző és kommentelő teljesen értetlenül állt a felvetés előtt.„Soha nem voltam még ennyire összezavarodva!” – írta valaki Twitteren. Mások szerint a szülő feladata az, hogy biztosítsa a gyerek higiéniáját, akár kérdés nélkül is.
Más vélemények szerint azonban a beleegyezés nem feltétlenül a szó szerinti válaszról szól, hanem a tiszteletteljes, kapcsolódó szülői hozzáállásról. Ahol a gyermek nem pusztán „kezelve van”, hanem partner a saját kis életében – annyira, amennyire korának megfelelően lehet.

Megosztott világ – de közös cél?
Lottie Daley, egy másik ismert édesanya, egyetért Carson gondolataival. Egy televíziós interjúban ő is hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a gyerekek már kis korban megismerjék: a saját testükhöz joguk van.Ugyanakkor sok szülő szerint az elmélet és a gyakorlat két külön dolog – főleg, ha egy nyűgös, síró újszülöttről van szó.
A kérdés tehát nem fekete-fehér. Egyesek szerint ez csak túlkomplikálja a szülői szerepet, mások szerint viszont ez egy apró, de jelzésértékű gesztus, ami később sokat jelenthet.

Szülőség 2.0 – új korszak küszöbén?
Egy dologban szinte mindenki egyetért: a modern szülőség egészen más, mint régen. A társadalom elvárásai, a pszichológiai ismeretek fejlődése és a gyermekjogok térnyerése mind új kihívásokat hoznak.
Deanne Carson javaslata nem feltétlenül arra való, hogy mindenki szó szerint kövesse – hanem arra, hogy elgondolkodjunk rajta. Hogy hogyan tudjuk jobban tisztelni és érteni a gyermekeinket már az első pillanattól kezdve.
Ahogy Dr. Jane Goodall is mondta:
„Az emberek úgy nőnek, ahogy az emberek bánnak velük.”
És talán épp ez a gondolat adja ennek a különös, sokat vitatott javaslatnak az igazi értelmét.