Őszintén mesélt életének legfájdalmasabb veszteségeiről és korábbi szerelméről Parti Nóra. A színésznő a Best Podcast vendégeként nemcsak pályafutásáról, hanem magánéletének legnehezebb időszakairól is beszélt. Elárulta, hogy fiatalabb korában különösen vonzották azok a férfiak, akik valamilyen belső küzdelemmel éltek, és akiket nem lehetett egyszerű emberként jellemezni. Saját bevallása szerint sokáig az ilyen, „megmentésre váró” személyiségekhez vonzódott.

Parti Nóra pályája nem a hagyományos színészi úton indult. Vidékről érkezett a fővárosba, és először statisztaként próbált szerencsét. Kitartásának, tehetségének és szorgalmának köszönhetően azonban fokozatosan építette fel karrierjét, mára pedig a magyar színházi és televíziós élet ismert szereplője lett. Az új Heti Hetes csapatának is meghatározó tagja, miközben továbbra is aktív a színpadon.
A színésznő önmagát maximalistának, rendmániásnak és rendkívül családcentrikus embernek tartja. Fontos számára a hűség, legyen szó munkáról, barátságról vagy párkapcsolatról. Ugyanakkor azt sem titkolja, hogy erős személyiség, és korábban előfordult, hogy túl egyenesen fogalmazott.
„Sajnos néha túlságosan egyenesen, sőt bántóan tudok fogalmazni, szépítés nélkül. Sokáig azt hittem, ezzel jót teszek, mert őszinte vagyok. Ma már tudom, nem szabad mindig mindent azonnal kimondani” – vallotta be. Elmondása szerint az évek során megtanulta, hogy az őszinteség és a tapintat nem zárják ki egymást, és sokszor érdemes megvárni a megfelelő pillanatot egy-egy nehezebb gondolat megfogalmazására.

A beszélgetés során szülei elvesztése is szóba került. Nóra megrendítő őszinteséggel beszélt arról, milyen mély nyomot hagyott benne édesanyja halála. Míg édesapja betegsége miatt valamennyire fel tudott készülni az elkerülhetetlen búcsúra, addig édesanyja elvesztése teljesen váratlanul érte.
„Az édesapám halálára, ha lehet így mondani, fel tudtam készülni, az édesanyáméra nem. Az ő betegsége és annak gyors lefolyása nagyon váratlanul ért. Szinte fel sem fogtam. Amikor anya elment, annyira árvának éreztem magam, hogy bár nem azonnal, hanem jóval később elkezdtem spirituális dolgokba kapaszkodni.”

A színésznő szerint hosszú időbe telt, mire elfogadta a történteket. Egy ideig mindenütt az édesanyja jelenlétét kereste, és remélte, hogy valamilyen formában még kapcsolatba léphet vele.
„Mindenütt őt kerestem, vártam, hátha üzen valahogyan. Olyan erős szövetség volt közöttünk, és egyszer csak ott maradtam nélküle. Fogalmam sem volt, hogyan, merre tovább, jó felé megyek-e, jól csinálom-e.”
A gyász feldolgozásában végül a családja jelentette számára a legnagyobb kapaszkodót. Férje és gyermekei segítettek neki átvészelni azt az időszakot, amikor úgy érezte, teljesen elveszítette a talajt a lába alól.
„Kapaszkodókat kerestem, aztán rájöttem: anyának már máshol van dolga. Ott, fentről egy felhőn csücsülve egyengeti az utamat, és az unokáiét is. Ha nem hinnék benne, ha nincs a férjem és nincsenek a gyerekeim, lehet, nem éltem volna túl a halálát. Annyira szerettem az anyut…”

A szülei elvesztése mellett egy másik fájdalmas veszteség is meghatározó maradt az életében: egykori szerelme, Huszár Zsolt halála. A színész és Parti Nóra éveken át alkottak egy párt, kapcsolatuk azonban korántsem volt egyszerű.
„Huszár Zsolt színész például életem nagy szerelme volt, de elhagytam őt. Tudtam, ha nem szállok ki, bele fogok dögleni. Hét-nyolc évet megkínlódtunk egymással.”
Kapcsolatukat az is különlegessé tette, hogy számos emlékezetes színházi szerepben játszottak együtt. Színpadon szerelmeseket, tragikus hősöket és szenvedélyes karaktereket alakítottak, miközben a magánéletben is erős érzelmek kötötték össze őket.

Nóra szerint kapcsolatuk intenzív és viharos volt, tele mély érzelmekkel, ugyanakkor rengeteg fájdalommal is. Bár végül külön utakon folytatták az életüket, Huszár Zsolt halála a mai napig érzékenyen érinti.
„Amikor meghalt, már nem voltunk együtt, de a halála a mai napig fáj.”

A színésznő története jól mutatja, hogy a sikerek mögött sokszor komoly személyes küzdelmek, veszteségek és fájdalmak húzódnak meg. Ma már úgy érzi, hogy a múlt nehézségei megtanították értékelni a családot, a nyugalmat és azokat az embereket, akik valóban mellette állnak. Bár a veszteségek emléke soha nem múlik el teljesen, megtanult együtt élni velük, és erőt meríteni azokból a kapcsolatokból, amelyek ma is körülveszik.